Hány csoda a csoda?

Az, hogy csoda vagyok és csoda vagy, már közhelynek számít. Sokan igyekeznek elcsípni valamennyit a figyelmünkből erre hivatkozva. A csoda ragyogása meg is kopik miközben mindenféle elfogadható és elfogadhatatlan tartalommal töltik meg és tolják elénk. Mégis most a csoda védelmében írok. Nemrég egy valószínűségszámítást találtam, mely szerint az, hogy te és én megszülettünk, kész matematikai tobzódás, hiszen minden megszületett gyermek körülbelül 1 lehetőség a 400 billióból.

Eszerint, ha valaki 15-40 éves korában naponta találkozik eggyel a másik nem képviselői közül, akkor körülbelül 10 000 személyről beszélhetünk.

Ha ezt a Föld 20 évvel ezelőtti 4 milliárdnyi népességének 1/10-ére korlátozzuk, az 400 000 000 (több ország népessége együttvéve). Ennek durván fele, azaz 200 000 000, ellenkező nemű. Tehát a két szülő találkozásának valószínűsége 10 000:200 000 000-hoz, azaz 1:20 000-hez.

De ehhez az is kell, hogy a találkozáskor beszéljenek egymással ­- ennek valószínűsége 1 a 10-hez -, majd újra találkozzanak - ennek esélye szintén nagyjából 1 a 10-hez. Ráadásul tízből egy ilyen kapcsolat válik hosszú távúvá, és tovább lépve, az ilyenből minden második tart elég ideig ahhoz, hogy leszármazottak születhessenek belőle. Tehát annak a valószínűsége, hogy a szülők találkoznak, és ebből gyermekeik lesznek, körülbelül 1 a 2000-hez.

Ennek az összesített valószínűsége már körülbelül 1 a 40 millióhoz. Elég kevés lehetőség van tehát az utód biztosítására, de ezek a nehézségek nem áthidalhatatlanok.


Ezen a ponton kezdhetünk a reprodukciós valószínűtlenségekkel kalkulálni. Minden spermium és petesejt genetikailag egyedi és megismételhetetlen. Az utód fogantatásához pedig egy adott spermium és egy adott petesejt fúziója vezet. Számokban és elméletben ez így néz ki: a termékeny nő átlagosan 100.000 petesejtjéből az egyik befogad a termékeny férfi kb. 12 billió spermiumából egyet. Viszont az utóbbinak csak egy harmadával (4 billióval) kell számolnunk, hiszen az a mennyiség, amely az édesanya menopauzájának beálltát követően termelődik, nem számít már. Tehát annak a valószínűsége, hogy egy spermium befúródik egy bizonyos petesejtbe: 1 a 400 ezer trillióhoz - ez azért már eléggé szédítő szám.

Ahogy az már kiderült, ezek az adatok az úgynevezett átlagos vagy normális családot veszik alapul. Az olyat, amelyben a szereplők célirányosan haladnak az ismerkedéstől, a házasságon át a gyermekvállalás felé. Mint tudjuk, a valóság ettől nagyon sok dologban eltér, és ezért minden történetben vannak más-más valószínűséget vagy ennek éppen az ellenkezőjét mozgató egyedi fordulatok. Bennünket pedig egy ilyen egyedi jelenség érdekel, a fenti mintaértékű forgatókönyvtől eltérő örökbefogadás. Amit most úgy határoznék meg, mint két család és egy komplex gyermekvédelmi rendszer statisztikai valószínűtlenségeinek cáfolatát.

Tehát az árva gyermekek sorsában az örökbefogadási eljárás hivatalos adataiból is hoznunk kell néhány idevágó számot, legyen teljes a kép arról, hogy hány csoda kell a csodához:

Forrás: https://www.copii.ro/statistica-pe-ani/

Lefordítva ez azt jelenti, hogy az az árva gyermek - aki ugyanúgy 1 a 400 billió "lehetőségből", mint bárki más - "elindul" az életben, talán éppen a családja felé. Azért talán, mert a szociális védelmi rendszerben huzamos ideig keringő gyermekek közül (38.033) valamivel több mint minden tizediknek adatik meg az örökbefogadhatóvá nyilvánítás kiváltsága (3.250). Ezek közül pedig a vizsgált évben (2016) alig valamivel több mint minden negyediknek zárult le örökbefogadási bírósági határozattal az árvasága. Ha viszont az örökbefogadottak (l. 769) és az örökbefogadás családba illesztési szakaszába jutottak (l. 330) számait összevonjuk, kicsivel kedvezőbb a helyzet, nagyjából minden harmadik gyermeknél számíthatunk arra, hogy örökre befogadó családba kerül.

A genetikai örökséget és a szellemi örökséget átadó családok összevont történetében a fenti számoknak legalább egy része megsokszorozódik. De ahhoz, hogy ezek valóban összevonhatóvá váljanak az árva gyermek sorsvonalán a gyermeknek be kell kerülnie az országos statisztikák pozitív eredményei közé. Magyarán: statisztikai csodára van szükség, hogy egy árva életében csodák billiói, trilliói sokszorozódhassanak meg. Felfoghatatlan, mégis egyszerű, mert eddigi tapasztalatunk szerint évente 25-30 gyermek életében tudjuk elindítani a befogadás folyamatát. Ez a romániai gyermekvédelmi rendszerben árválkodó körülbelül 38 033 gyermek közül nagyjából minden 1268. gyermeket érinti idén is, ami a fenti számok és az egyéni sorsok fényében óriási.

Ha most azt mondom, csoda vagy, talán már nem olyan elcsépelt a kép. Ha azt mondom, árvából gyermek lehet, talán látod a csoda nagyságát. A ragyogását sem kell keresnünk, hiszen megragadható egyetlen szempárban, amely önmagában 1 a 400 billióhoz, a szüleivel újra legalább 1 a 400 billlióhoz, és a társadalomban is 1 a ... mennyihez is?